6. fejezet látomás

- Neked épp nem Párizst és lakóit kéne megmentened? - kérdezte az idegesítő kwamim
- De,de ott van Katica és Macska.Majd ők megoldják. -
- De neked ez a feladatod,nem hiába választottak téged.Nathanael! ahh... Tudom hogy ez új és nem könnyű feladat,de kiválasztott vagy úgy mint Katica és Macska. -
Kicsit elgondolkodtam azon amit a kicsi kwami mondott,kiválasztott vagyok.Valahogy ki kell vennem a részemet a munkában. -gondolkodtam magamban bár ez nem sokat segített.
Hazaérve felszaladtam a szobámba mindent ledobva a földre.Első utam a  nyaklánchoz kapott könyvhöz vezetett.Úgy érzem hogy ha a harcban nem is veszem ki a munkám akkor kideríthetnék pár dolgot a mi titokzatos gonoszunkról.Minden szabad időmet ezzel fogom tölteni. -határoztam el magamban. A szemem már leragadt az álmosságtól de még mindig a könyvet olvastam. Végül éjszaka 2 órakor ráhajolva a könyv tömegre és laptopra álomba szenderültem.
Soha se álmodtam még.Úgy vélem az álmodás azoknak való akik valamit nagyon szeretnének.Az este volt egy fura "látomásom",Katicát láttam az Agreste ház tetején épp a leesés szélén állt.Egy kiálló kampón lógott és csak a yoyo-ja tartottam meg ami már majdnem elszakadt. Félelmetes volt,szinte már élethűen.
Reggel 7 órakor indultam el a suliba.A táskámban több könyv volt a Miraculous hordozókról mint a tananyagról. Mostanában több lelkesedéssel megyek iskolába mivel tudom hogy egész nap Marinette mellett ülhetek.Próbáltam nem  feltűnően olvasni a nagy könyvet.
Marinetten nagyon látszik az Adrienes baj.A mindig életvidám gyönyörű lány most csak egy könyvet bámuló sápadt ember.
- Na Nath,befejezzük az ebédet ha már múltkor nem sikerült?  - kérdezte a kicsi lány mosolyogva.
- Persze addig próbálom nem összetörni magam hogy biztosan eltudjunk menni. -próbáltam neki viccesen válaszolni hátha jobb kedvre derítem .
Sikerült,elnevette magát.Annyira aranyosan nevet hogy az már fáj.Látni végre mosolyogni és nem csak a könnybe lábadt szemét felér a világ összes kincsével.
- Ne feledjétek a itt a Házi rajzverseny ahova párba lehet indulni.A győztesek rajzát maga André Bourgeois polgármester fogja kiállítani a Louvre kiállító termében. -
Amikor a tanár befejezte a mondani valóját egyből össze néztünk Marival.
- Te is arra gondolsz amire én? -kérdezte rekedt hangon a lány.Mosolygott,bár elhagyta pár könny csepp a szemét. 
Letöröltem az arcáról a könny cseppet majd igent mondtam.
Délbe beszéltük meg a találkát ahol kiválasztjuk a rajz témáját. Nem éreztem magam jól.Idegesített az álmom.Mi van ha igaz az álmom?Én épp Marinett-tel ebédelek ahelyett hogy a Párizsi hősöknek segítenék. Déltől 4 óráig beszéltük meg a találkát,szerencsére elmaradt az utolsó 2 óránk.
El is érkezett az idő,Marinette megérkezett.Persze az utolsó pillanatban fejeztem be a takarítást amit a drágalátos kawamim hagyott maga után.
- Szia Nath.Készen állsz egy felejthetetlen délutánra? -
Mint minden normális ember nem gondol rosszra kivéve engem,nekem nagyon piszkos a fantáziám ezért ez a mondat tisztán nem mehetett el a fejem mellett. :D
- Na akkor mi legyen a rajzunk témája? - kérdezte majd egy apró pillantást tett az ablakra
- Esetleg a Párizsi nevezetességek? Sétáltál már az Eiffel torony előtt lévő szökő kútnál naplementekor?Nincs szebb látvány amikor a nap lemenő sugarai játszanak az égen és a vízbe tükröződik a torony. -
- Még sose voltam ott naplementekor. Hallottam már róla hogy gyönyörű,de még nem mentem el. - mondta majd kísérte egy sóhajtással 
Neki álltunk a rajznak. 4 részből fog állni. Lourve,Eiffel torony,Notre Dame és az a híres szökőkút.
4 óra volt és készen voltunk a vázlattal.Az időt csevegéssel töltöttük el.Mindketten beszéltünk a családi helyzetről és eredményekről. Idő volt hogy elváljunk.Lekísértem az ajtóhoz.Az ajtóban állva egymás szemébe néztünk. Minden vágyam volt hogy magamhoz ölelhessem jó szorosan és megcsókoljam,de tudtam hogy hatalmas botrány lenne belőle.Búcsúzásként átöleltem majd adtam egy puszit a homlokára.Éreztem hogy meglepődött,de hagyta magát.A szemébe néztem és elengedtem. Reggel még a könnybe lábadt szemű,sápadt lány most már gyönyörű mosolygós lett.Nagyon jó érzés volt látni hogy a puszi miatt vér vörös lett az arca. Elválásunk után még egy darabig az ajtóban álltam majd bementem. A szobámba még mindig érezni lehetett a női parfüm illatot.Az ágyamra ledőlve olyan volt,mintha ott feküdne mellettem.Nem tartott sokáig az álmodozásom,sikolyok és rendőrautók zavarták meg a pihenőmet. 
Megígértem magamnak hogy nem szállok be a verekedős háborúba de a látomásom nem hagyott nyugodni.Rossz érzés fogott el.
- Damy,bundát fel! -és már ott se voltam.
Próbáltam nem feltűnően  közlekedni.Az Agreste házhoz siettem mivel ott történt az álmomban lévő baleset.Elbújtam a közeli ház tetején és vártam. 
Elnézve a hőseinket látszott rajtuk hogy már nagyon fáradtak. Egyik pillanatban Macska kergeti a gonoszt a másikban eszméletlenül fekszik az árokban. Nem ülhettem karba tett kézben. Leugrottam majd egy nagyot  ütöttem a gonosz hátára. Hatalmas színes ruhát viselt.Mint kiderült ő volt a játszóház bohóca akit kirúgtak az ügyetlensége miatt.Különleges képessége a föld elemeinek birtoklása volt.Hatalmas esőt,szelet tudott csinálni mindezt a szódás szifonjával.Tudtam hogy meg akarjuk nyerni a csatát akkor el kell venni tőle a szifont. Míg én azon gondolkodtam hogy hogyan szerezzük meg ő elsütötte a szifont és Katicát a ház tetejére repítette a hatalmas szél.
Igaz volt a látomás. Itt volt 2 eszméletlen szuperhős és egy mindegyiknél erősebb gonosz. Katica a leesés szélén állt. Ha onnan leesik akkor biztos hogy meghal.Nem volt sok időm,elsőnek a gonoszt kellett legyőzni hogy biztonsága tudjam vinni a hőseinket. Ránéztem a karomon lévő medálra ami egy szódásszifon kinézetű paprika sprét ábrázolt.Megnyomva a gombot ott termett a kezemben.
- Na mi van bohóckám,engem kihagytál. - álltam szembe a bohóccal a hátam mögött lévő sprével.
Hogy eltereljem a figyelmét kilőttem a fonalamat neki a falnak ami egy nagyon érdes hangot adott ki. Ebben a pillanatban elengedte a szifont. Gyorsan lecsavartam a kupakot és ráléptem. Az akuma gyorsan szeretett volna távozni de még időben megtisztítottam. Katicát már csak egy hajszál vékony kötél tartotta.Gyorsan felugrottam az első emeleti párkányra amikor elszakadt a kötél.A lány esésnek indult,gyorsan átlendültem a túloldalra közben elkapva a lányt. Macska épp kezdett ébredezni amikor landoltunk. Nem volt magánál.Próbáltam keltegetni de semmi nem történt.Egy kis vizet tettem az arcára.Ott próbáltam újraéleszteni,körülöttem meg több százan álltak. 
- Menj innen majd én újraélesztem. -mondta Macska majd próbált ellökni a lánytól.
- Köszi nem kell a segítséged. - válaszoltam neki majd elkezdtem a lányhoz beszélni.
- Katica én vagyok az,Róka.Most ne add fel.Felépülsz időben. - próbáltam magamat nyugtatni sokat nem érve el vele.
Én vagyok a hibás.Téged kellett volna elsőnek megmenteni.Sajnálom - majd egy apró könnycseppet ejtettem. Leborítva a fejem csak arra tudtam gondolni hogy miért nem figyeltem jobban. 
Egyre több könnycsepp hagyta el a szeme amikor egy kéz letörölte őket.
Katica volt az aki felkelt a kómából. Elmosolyodva szorosan magamhoz öleltem.Nagyon ismerős volt az illata és az ölelése is.Eltolva magamtól a szemébe néztem és egy ismerős érzés fogott el.Mintha ismernénk egymást.
Mindketten meglepődötten néztük a másikat amikor elengedtem és elugrottam ezzel otthagyva őket. 

 
 

5. fejezet Majdnem

2 nap telt el azóta hogy megvolt az első bevetésem és a hírekben csak ez folyik.Néha az utcára se merek menni nehogy valaki felismerjen. Reggel 7 óra van.Hétköznap tehát sulinap.Megcsináltam a szokásos dolgaimat és útnak indultam.Félelem tölt el,mivel ez az első nap a suliban mióta hősködtem és itt van nálam a kicsi kwami is.
A suliba beérve erősödött a félelmem.Visszahúzódó egyéniség vagyok.Ott ülök az első sor utolsó padjában,leírom a kötelező anyagot majd rajzolok.
Mint mindig ma is ezt csináltam csak szokásos helyett mást rajzoltam.A nyakamban lévő nyaklánc vázlatának álltam neki amikor üvöltésre lettem figyelmes.Chloe összeveszett Marinettevel,már épp erőt vettem magamon hogy megvédjem amikor felugrott Adrien és közbe avatkozott. 
 - Na ennek most vetek véget.Ültetés! -üvöltötte a tanár majd sorolta a neveket. 
 - Kim és Alix,Nino és Sabrina,Adrien és Alya,Chloé és Max,Rose és Mylene,Juleka és Ivan,Marinette és Nathanael.-
 Mikor kimondat a nevünket egymásra néztünk.Egyébként se vagyok egy sötétebb bőrű ezért nagyon meglátszott az elpirult arcom.Megtörtént az átülés. Ott ültünk egymás mellett és egy szót se szóltunk.
Annyira csodálatos volt.A szél játszott a hajával,a fények beragyogták az arcát és még szebb volt mint máskor.Életemben nem éreztem ilyen jelenséget.A szívem szorított a gyomrom görcsbe rándult.Megakartam lépni az első lépést de a félelem vissza tartott ekkor felém fordult. Ebben a pillanatban lefagytam.Leírhatattlanúl gyönyörű volt.
 - Örülök hogy melléd ültettek.Rég nem beszéltünk,mondd csak jól vagy? - kérdezte az angyalarcú lány.A hangja csodálatos.Mint ha sok angyal énekelne.Bátorságott vettem magamon majd megszólaltam.
 - Én is nagyon örülök,el se hinnéd mennyire.Köszönöm kérdésed,jól vagyok.És veled miújság? -feleltem neki 
- A szokásos - válaszolta majd egy apró mosolyt tett a végére. 
 - Gyönyörű a rajzod!Mondd spontán jött vagy valamiről mintáztad? -
 - Kaptam a napokban egy medált és úgy gondoltam lerajzolom. - 
 - Megmutatod a többi rajzodat is?Úgy hallottam nagyon tehetséges vagy. - 
A rajzaimat?A 3/4 csak ő.Mit fog szólni hozzá ha meglátja. 
- Persze hogy -szakította félbe a mondanivalómat a csengő. 
- Nincs kedved együtt ebédelni?Addig is megtudod mutatni a rajzaidat. -zárta egy apró kuncogással Abban a pillanatban elpirosodtam.Annyira édesen nevet.Szedd össze magad Nathanael.
 - Persze hogy van kedvem. - válaszoltam neki majd elmosolyodtam.
 - Remek akkor 10 perc múlva nállunk? -
 - Rendben. - 
- Ne felejts el hozni rajzos cuccokat!-
 - Marinette!Gyere! -szólt közbe Alya
 - Megyek!Akkor nemsokára. Szia -
- Szi-szia. - mondtam a lánynak akiért mindennél jobban oda vagyok. 
Gyorsan haza szaladtam a dolgaimért,nem volt sok időm de gyorsan magamra fújtam az össze kölnit amit megtaláltam. 
- Mi ez a szag?Még az egyik Kwami társamnak se volt ilyen szaga pedig ő büdös sajtot evett mindig. -mondta a kis idegesítő barátom.
Az elmúlt 2 nap alatt sikerült megismernem.Az evés a mindene.
 - Együtt ebédelek Marinettevel és nem mehetek oda büdösen. - 
- Ha megérzi ezt a pacsuli szagot hidd el elmenekül. -
 - Kedves vagy,na haladj a táskámba.Indulunk.- Késésben voltam ezért szaladnom kellett.Tudtam hogy nem fogok időben oda érni ezért a kicsi kwami segítségét kértem.
 - Damy bundát fel. - Pillanatok alatt ott voltam még pont időben.
Bementem az üzletbe ahol az édes szülei fogadtak. 
- Nathanael.De jó újra látni.Édesanyád hogy van? -kérdezte Mari édesanyja.
A szüleink nagyon jóba vannak.Régen sokat jártunk egymáshoz.Ekkor még a mi kapcsolatunk is jobb volt de hamar szétváltunk. Anyu munkája miatt Angliába költöztünk 3 évet majd visszaköltöztünk.Pont a középiskolai beiratkozás volt az első napunk újra itt Párizsban.
- Jónapot.Örülök hogy látom önöket!Igen jól van,nemrég volt neki államvizsgája amit 4-es átlaggal zárt. -
- Gyere Nathanael! - szólalt meg az angyalarcú lány 
A szobába felérve észre vettem hogy a szokásosnál kevesebb kép van a falon Adrienről.nem álltam meg hogy ne kérdezzem meg.
- Na mi van,lecseréled a régi képeket újra? - próbáltam viccesen rákérdezni 
- Hát annak is mondhatjuk. -válaszolta lehangolva majd elfordult. 
Láttam rajta hogy valami nincs rendben,mindig vidám,túlpörgött,mosolygós de most valami más.
- Valami baj van? -kérdeztem rá ezzel mutatva neki hogy érdekel mi van vele.
- Hát...Adrien...Mostanában egy barna hajú lánnyal látom a fotókon és az utcán is.Tudom hogy semmi esélyem nála eddig is tudtam... - válaszolta majd egy nagyot sóhajtott 
- Tudom milyen érzés az amikor egy olyan személy kosaraz ki akit mindennél és mindenkinél jobban szeretsz. - 
~CSATT~ 
zavarta meg a munkánkat egy hatalmas zaj ami az utcáról jött. Marinette mint egy bolha úgy ugrott fel a székből és szaladt oda az ablakhoz.
- Öhm, eszembe jutott hogy nem vittem el a levelet a postára,nem tehetnénk át az ebédet holnapra? - kérdezte Mari.Látszódott   rajta hogy nagyon ideges ezért igent mondtam. 
Az utcára kiérve egy nagy labdát láttam és a szuperhősöket akik minden erejükkel a labdát próbálták legyőzni. Tudtam mi a kötelességem,de nem szálltam be a buliba hanem sietve hazamentem. 

                                              

4. fejezet Első bevetés

Első bevetés. Hmm szép emlékek,emlékszem arra hogy majdnem neki ugrottam a falnak.

- Itt az idő Nathanael. Ugorj ne légy gyáva kukac. - mondtam magamban majd átlendültem a szomszéd ház tetejére. Mikor landoltam a szomszéd házon hatalmas kő esett le a szívemről.
 Ott álltam a panelház tetején és vigyorogtam mint a tejbe tök. Még a küldetésemet is elfelejtettem egy pillanatra.
 - Mi is volt az első? – gondolkodtam magamba de hamar megzavarta a sikoltozás. Nem kellett megkeresnem a gonosz,megkeresett ő engem.
 Egyik pillanatban még lent kővé dermesztette az embereket a másik pillanatban ott áll előttem és próbálja elvenni a nyakláncomat. 
A sugaraitól amit rám lőtt sikerült kitérnem úgy hogy ellendültem. Első utam a Louvre felé vezetett hogy szóljak az igazi hősöknek. Gyorsnak kellett lennem mivel a gonosz a sarkamba volt.Még épp hogy elugrottam a sugaraitól de kezdtem kifáradni. 
  Mikor a Louvre elé értem emberek százai sorakoztak hogy megkapják a jól megérdemelt jegyüket az előadásra. Idő nem volt hogy megkeressem a hősöket ezért nekem kellett tennem valamit. Nem kockázhattam az emberek és a saját életemet. Abba hagytam a futást és megfordultam. 
A lábaim remegtek a kimerültségtől és a félelemtől,de nem volt más választásom. 
- Itt vagyok,gyere kapj el. –ordítottam a gonosznak aki nem habozva heves lövöldözésbe kezdett.
  Ki kellett találnom egy jó ötletet,de lekötött a sugaraktól való menekülés.Az emberek sikoltozni kezdtek és pánik rohamot kaptak.Mindenki arra szaladt amerre látott ezzel megnehezítve a munkámat. Végső elkeseredésemben belenéztem a karomon lévő gombszerű tükörbe ami egy tükröt ábrázolt. 
 - Ezaz,kell egy tükör ezzel megfordítva a sugarat .De hol találok az utca kellős közepén egy tükröt. – Ekkor bevillant a Lourve fényes oldala ami egy tükör szerű üveg.
 A nyakláncom heves csipogásba kezdett.Tudtam hogy ez nem jelent jót ezért belehúztam.
  - Na mi van szörnyecske?Kifáradtál?Itt van ez a kicsi róka és nem tudod elkapni? – mondtam a gonosznak.Ez tuti felhergeli őt és üldözni kezd. Így is lett a gonosz megindult felém,a sugarait csak úgy lőtte rám.Nem volt sok időm,a nyakláncom egyre jobban csipogott. 
Belegyorsítottam a futásba.Már majdnem nekimentem a Lourve-nek amikor elugrottam a kilőtt sugár elöl. A tükörnek hála ez vissza csapódott és eltalálta a gonoszt aki egyből kővé dermedt. Innentől már könnyű feladatom volt.
  Halál lazán odamentem a gonoszhoz és a fején lévő kalap díszét amiből a sugarak jöttek széttörtem. 
Utolsó lépésként megnyomtam a gombot a kezemen lévő táskán ezzel elkapva az akumát ami már fehéren és tisztán távozott tőlünk. 
 - Na ez is megvan!  –  mondtam boldogan és közben egy hatalmas kő esett le a szívemről. Ebben a pillanatban hatalmas tömeg vett körül és megrohamoztak kérdésekkel. 
 - Te ki vagy? – szólalt meg mögöttem egy ismerős hang.Mikor megfordultam Katica és Fekete Macska állt mögöttem akik a meglepettségtől megmozdulni se tudtak.
 - Válaszolnák a kérdéseitekre de nincs időm,Pá! – ezzel ellendülve és otthagyva a tömeget és a két szuperhőst. 
  4 ugrás és máris hazaértem,persze az utolsó ugrás ami a szomszéd ház tetejéről az én szobámba érkezett volna kicsit félre sikerült. Nem találtam meg rendesen az ablakot ezzel nekiugorva a falnak.Még szerencse hogy van erkélyem. 
Begurulva a szobámba csipogott 5-öt a nyakláncom majd visszaváltoztam. Ott feküdtem a szobám közepén mellettem Damy aki utolsó szavaival a paradicsom szót kántálta.

3. fejezet Ismerkedés

Ott álltam a szobám kellős közepén talpig róka szuperhősnek öltözve.
Egyre jobban izgultam azon hogy anyu véletlen be ne nyisson a szobámba.Max hülyének nézett volna hogy, 17 évesen rókának vagyok öltözve. 
Hiába próbáltam levenni a maszkot csak a bőrömet sértettem fel vele.Úgy véltem hogy, hátha leírják a könyvben ezért elővettem és átnyálaztam.
Sok mindenen meglepődtem.Megtudtam mindent a hordozókról és az ellenségünkről,Halálfejről.
Sok hasztalan információra tettem szert bezzeg hogy hogyan változzunk vissza az nincs leírva. 
Ahh - sóhajtottam majd a ruhával teli ágyamra feküdtem.
 - Damy,ez nem jó.Damy,bundát le most azonnal. - Csodák csodájára a ruha eltűnt és Damy repdesett előttem nagyon kimerülve.
 - Hmmm. Marinette szeret engem,Marinette szeret engem! -
 - Nem fog bejönni. - mondta Damy gúnyolódva de mégis viccesen majd kutakodni kezdett az asztalomon.
 - Tettél oda valamit? - kérdeztem idegesen a kis lénytől amit még mindig nem hiszek el hogy létezik 
- Csak ételt keresek. Van paradicsomod? -
 - Paradicsom?De van. - 
- Hozol nekem,légyszíííí -mondta aranyos hangon hátha meglágyul a szívem 
- Ha elmesélsz mindent akkor igen. -
 - Ha hozol enni elmesélek mindent.

 Ahh.Álltam fel az ágyamról és indultam a konyha felé. 
- Nézze meg az ember,egy kis undok lény dirigál a saját szobámba.Valahol kell lennie bogár irtónak. - dünnyögtem az orrom alatt míg az ajtóig elértem.
 - Hallottam ám. -ordítja az ágyam széléről 
 - Remek,chhh.....
 Lementem a lépcsőn és konyha felé vettem az irányt.Az ablakon kinézve emberek százait láttam menni a Louvre felé.
Ma van a hősök napja amikor is Katica és Macska válaszol a rajongók kérdéseire. Terveztem hogy elmegyek de a szoba még mindig úszik a ruháktól és itt van ez a Kwami is.Búsan vissza vánszorogtam a szobámba egy tál paradicsommal a kezemben. 
- Tessék itt van. -dobtam rá az ágyra egy nagy sóhajjal kísérve
 - Mi a baj cimbora? -
 - Ma van a Hősök napja.Terveztem hogy elmegyek de te itt vagy. - válaszoltam a kicsi lénynek miközben megoldást próbáltam találni 
- Miért nem mész el Rókaként?Most már te is hordozó vagy.Neked is ott a helyed.-
 - Tudom hogy hős vagyok de még egy bevetésen sem voltam.
 ~Áhhh,segítség~ 
- Tessék itt az első. -Szaladtam az ablakhoz megrémülve hogy mi folyik itt.
 Az utcán egy nagy sárga lény szaladt és sugarakat lőtt ki ami megdermesztette az embereket. 
- Jól figyelj csak egyszer mondom el.Át kell változnod.Ez a te időd.A szuperhőseink nem érnek rá.Meg kell keresned az akumát a gonoszban.Amit legtöbbször használ pl.karkötő vagy egy értékes tárgyát.Nem lesz nehéz megtalálni.Meg kell semmisíteni ahogy csak tudod.Törd,zúzd,szakítsd el bármit amíg nem látod a feketés kék pillangót.Ekkor megnyomod a karodon lévő gombot,elkapod és elengeded.Vili?Megvan?Akkor csináljuk. -
- Micsoda?Nem én nem. - feleltem megijedve 
- De csináld ! -
- Átváltozás,zúzás,akuma keresés,karomon lévő gomb.. -Meglesz gondoltam magamba ha meg nem akkor még mindig ott van Katica és Fekete Macska 
- Mondd ki a varázsszót. -mondta nekem a kis lény. Miért is nem fogalmam se volt arról hogy mi a varázs szó.
 - Damy,bundát fel. Emlékszel?
 - Jaaa.Damy,bundát fel

2. fejezet Mi ez?

 Mit raktam a kávémba?Már képzelődök is,fantasztikus... 
- Damy vagyok,az új kwamid.A mesterem téged választott új hősként.A könyvben le van írva minden amit tudnod kell. 

Ez meg mi?Kwami?Na jó el kell mennem orvoshoz.- gondoltam magamba,kezdem azt hinni hogy megőrültem.Mielőtt lementem volna anyunak szólni hogy megőrültem belenéztem a könyvbe.

 ~Miraculous hordozók.Páva,Méh,Katicabogár,Fekete Macska, 

- Mi?!? Ugye az a Fekete Macska és Katica akire én gondolok? - 
- úgy van.Ők szintén ebben a városban szuperhősök.Te leszel az új tagjuk.- mondta nekem az a fura róka formájú lény . 
- Nem ez lehetetlen.Miért pont én?Nem voltak ők elegen? -
 - A mesterem így kívánta.Nos megtanítalak átváltozni. -
 - Mi?!? Átváltozás?ugye csak szívatsz? - mondtam a kicsi lénynek és egyre jobban kezdtem megijedni 
- Csak mond azt „Damy,bundát fel! -
 - Damy,bundát fel! 

 ~~csssass~~ 
Egy nagy villanást láttam és ott álltam narancssárgás fehér ruhában. 
- Mi történt velem?Damy?DAMY?!?!
- Damy hol vagy?Ez nem vicces!Aha,tudom mi folyik itt.Kandi kamera mi?Nem vertek át.
Hát ez meg mi? - néztem a kezemre ahol egy fura kar táska volt.
Mi van ha tényleg igaza volt? Végül is ott van Katica és Fekete Macska is.Ha nekik van szuper kütyüjük amitől tudnak "repülni" akkor nekem is kell olyanomnak lenni. - gondoltam magamban majd megnyomtam a karomon levő gomb féleséget ami kilőtt egy hosszú madzagot és landolt a szomszéd ház tetején.
Kicsit úgy éreztem magam mintha Pókember lennék. 
- Itt az idő Nath,tedd meg. - nem habozva átlendültem a szomszéd ház tetejére.
Az arra járó emberek egyből felfigyeltek a sikoltozásomra amit a félelem váltott ki belőlem. Mindenki vette elő a telefont,videóztak,fotóztak.Fura volt nekik hogy nem Katicát vagy Fekete Macskát látják .Nem akartam nagy felhajtást kelteni gyorsan visszamentem a szobámba és próbáltam kitalálni hogy hogyan változhatok vissza.

1. fejezet Kezdetek

~Nathanael,nézz ide.Csak egy fotót légszíves.Marinette hol van?Marinette!Igaz amit mondanak?~


 - Nadja Chamack vagyok.Kérlek meséld el hogy hogy kezdődött ez az egész hősködés?  -
 - Nagyon rég kezdődött amikor még mindenki a Katica Fekete Macska párosról beszélt.Úgy éreztem hogy nincs rám szükségük.Távolból figyeltem az eseményeket és próbáltam megfejteni Halálfej kilétét. -
 - Tudtátok egymás igazi énjét? -
 - Igen tudtuk.3 éve voltunk társak amikor Katicának lejárt az ideje.Mivel ő véletlen leleplezte magát úgy éreztem,hogy én is köteles vagyok felfednem magam. - 
- Mesélj el mindent részletesen,kérlek..... -

 Középiskola 1. évében kezdődött nem sokkal azután hogy akumatizáltak.. 

(4 évvel ezelőtt )

. - Anyuuu!Téged keresnek! -
 - Ki az? -
 - A gondnok.Mr. Fu -
 - Megyek máris. 

Felcammogtam a szobámba hogy elvégezzem a dolgaimat.Nagytakarítást csináltam mivel akkora káosz volt az asztalomon hogy még a rajzos füzetemet se találtam meg.2 és fél órába telt mire mappákba osztottam a rajzaimat.Legtöbb Marinetteről készült.Marinette az osztálytársam,2 asztallal előrébb ül,így nagyon keveset látom.Ő a legcsodálatosabb,legszebb,legaranyosabb lány akit valaha ismertem.Annyira lenyűgöző személyisége van.Szétszórt de aranyos,bohókás és övéké Párizs legjobb cukrászdája.Ellentétbe velem.Én egy senki vagyok az ő szemében.Nem vagyok modell,az apám nem divattervező,nincs hatalmas házunk és nem tudok olyan cukin de sármosan tekinteni mint Adrien.Egyedül nevel édesanyám aki orvos és panellakásban lakunk.Nincs szőke hajam s zöld szemem amitől olvadoznak a csajok.Hosszú vörös hajam van szimpla kék szemmel.Tudom hogy Marinettenek Adrien jön be de nem adom fel a reményt! 
Ez meg mi? - néztem az ágyamra ahol egy kicsi díszdoboz volt és egy könyv. A dobozban volt egy nyaklánc ami egy róka farkat ábrázolt.Kedvem támadt lerajzolni. Gyorsan a nyakamba vettem és rohantam az asztalomhoz.
Egy hatalmas csattanást vettem észre és máris ott repült előttem egy róka szerű lény.A meglepettségtől köpni nyelni sem tudtam.
 - Hello a nevem Damy!

Prológus

Nathanaël vagyok a Françoise Dupont középiskola diákja.Az egész 4 éve kezdődött.Mindenki Katicáról és Fekete Macskáról beszélt.A Párizsi hősök akik megmentik a várost a gonoszoktól.Fekete Macska sérülése után éreztem azt hogy itt az én időm.Elsőnek csak pillanatokra bukkantam fel,majd naphosszakat töltöttem akuma üldözéssel és Halálfej fel derítésével.De ez még semmi,ami ezután jött az volt az igazi küzdelem...